A család ugyanúgy összegyűlik, és elfogyaszt egy finom vacsorát, de ajándék nem cserél gazdát. És nem is lenne ezzel semmi baj, ha az eddig a karácsonyra fordított összeg nem az adósságok kifizetésére menne.

Reméljük, hogy manapság már senkinek nincs ajándékozási kényszere, és inkább tudatosan szemléli a pénzügyeit, mintsem még további hitelekből, személyi kölcsönökből fedezné a jobbára felesleges tárgyakat. Mert valljuk be, azért az emberek többsége megvásárolja azt a dolgot saját magának, amire tényleg szüksége van. Igen, ajándékot adni és kapni is öröm, ha sikerül valami olyasmit találnunk, ami valamilyen szinten hiánypótló kedvesség szerettünk számára.

Másrészről, ha mindeközben már azon gondolkozunk, hogy miből fogunk ennivalót venni december második felében, akkor nem biztos, hogy megéri ezen görcsölni. Inkább tudassuk a családdal, hogy mi idén szeretnénk kimaradni az ajándékozásból, szívesen viszünk egy tálca sütit és egy üveg italt a közös összejövetelre, de nem kérünk, és nem adunk ajándékot, mert ez és ez a helyzet adódott… De még csak magyarázkodni sem kell, ha nem szeretnék.

Egy ilyen szerényebb karácsonyi ünnep is lehet szeretetben gazdag (sőt!), és ez a lényeg! Ezt valószínűleg a családunk is így gondolja, és lehet, hogy ők sem fogják bánni a kezdeményezést. Ki tudja, lehet, hogy hagyományt teremtetek, és a következő években is így tesztek majd, meglehet, már megengedhetnétek magatoknak az ajándékozást is. Összességében senki nem fogja bánni, hogy nem kell zsúfolt plázákat járni a meglepetésekért, amelyeknek nem is biztos, hogy mindenki örülni fog.

Ha anyagi csapdába kerültünk, gondolkozzunk, melyek azok a dolgok az otthonunkban, amelyektől esetleg szívesen megválnánk, mert tulajdonképpen nincs is rájuk szükségünk, és mi az, amit pénzé lehetne tenni. Adjuk el őket, hogy ne legyen olyan érzésünk, hogy üres pénztárcával megyünk át a következő évbe is.