Keresztes Zusza keramikus, szobrász, rongyképész élete során több művészeti ágban kereste az anyag, a technika, a benne létező lélek - és önmaga - egymásra hatását a megszületett alkotásban.

Még Márffy Ödön, a Képzőművészet Szabadiskola tanítványaként is és ma is mindennek alapjának a rajzolást tekinti. Festett és tervezett selymet, rafiát font, faintarziát készített, keramikusként beruházási munkákban vett részt (pl.: Országház 3 termébe) épület-maketteket készített, majd a Magyar Televízió Szcenikai műhelyében - és az ország számos színházának - díszleteket, szobrokat, maszkokat csinált. A színházi munkák anyag-maradékaiból 1995 óta "rongyképeket" készít. Közvetlen élményei a helyszínen (bel- és külföldi művésztelepeken) készült ceruza és toll-rajzok - ezek alapján készíti el színes rongyképeit. Keresztes Zsuzsa szeretné megtalálni, megőrizni és képein megörökíteni a múltunk még megmaradt emlékeit is, épített örökségünket és hagyományainkat.

A képzőművészettel kapcsolatos fogalmainkat átértékelte a film, a fotó, a video, a nyomdatechnika, valamint a számítógép radikális megújulása. Minden nagyon fontos és hatalmas eszközrendszer, mégis egyik sem művészetként jelent meg, de elmondhatjuk, hogy minden tehcnika beééült a művészetbe. A technika vívmányai megjelennek tehát a művészetben, de a képzőművészet egyben a hagyományok őrzője is. A szemléletben mondhatjuk úgy reneszánsza van a természet elvűségnek, a látvány megörökítésnek, a tradíciónak, technikailag pedig továbbra is festenek olajjal, temperával, akvarellel, készülnek fametszetek, rézkarcok. Ez a kettősség a kortárs művészet legkülönlegesebb jellemvonása, vagyis az erőteljes megújulás és a tradíció őrzés ötvözete, amely ellentmondáshoz és konfliktushoz vezet a művészben és a közönségben egyaránt.

A megnyitó beszédében Feledy Balázs művészeti író a rongyképek meghatározására a "kollázs" kifejezést használta és elismeréssel szólt a művésznő remekműveiről. A rongyok újrahasznosítása kapcsolódik korunk életszemléletéhez, melyben a hulladék élete új értelmet kap.

Keresztes Zsuzsa nem dekorácóként használja a rongyot, hanem illuzionista módszerével a kép szerves részét alkotja a szövet. A látványelemekből egy sajátos képi világot alkot, mely élettel tölti meg a képet. A kortárs művészekkel ellentétben nem zárt művész világában alkot, hanem nyitott a külvilág felé, kíváncsi szemlélőként tekint mindenre. A ma megnyílt kiállításon megjelennek utazásai, a művésztelepeken eltöltött idő és gyermekkorának emlékei egyaránt.

Mindenképpen érdemes meglátogatni és megcsodálni eme remekműveket, melyhez hozzá foghatót ritkán, vagy talán soha nem láthatunk.

Az ünnepélyes megnyitó pátoszi hangulatát Dr. Tóth Ákos klarinéton előadott játéka teremtette meg.