Már a sarkvidékeken is jelen van a nanoműanyag-szennyezés. "A Déli- és az Északi-sarkvidéken is kimutattunk nanoműanyagokat. Ez azért nagyon fontos fejlemény, mert a nanoműanyagok a mikroműanyagokhoz képest toxikológiailag nagyon aktívak" - ismertette Dusan Materic, az Utrechti Egyetem munkatársa, az új kutatás vezetője. A Grönlandot borító jégből származó minta elemzése kimutatta, hogy a nanoműanyagok legalább 50 éve szennyezik ezt a térséget. Az azonban még a kutatókat is meglepte, hogy a szennyező részecskék negyede járműgumikból származott.

A nanorészecskék nagyon kicsik és könnyűek, és valószínűleg az észak-amerikai és ázsiai városokból fújja őket a szél Grönlandra. Az antarktiszi McMurdo-szoros tengeri jegében talált nanoműanyagokat pedig az óceáni áramlatok szállíthatták a Déli-sarkra.

A Mount Everest csúcsától az óceánok mélyéig

A műanyagok is a bolygót mérgező vegyi szennyezőanyagok közé tartoznak. A globális vegyi szennyezés pedig már meghaladta az emberiség számára biztonságos határértéket. A szennyező műanyagrészecskéket a Mount Everest csúcsától az óceánok mélyéig már mindenütt megtalálták. Grönlandon 14 méter mélységből vettek mintát a jégből. Ebből a jégmagból az 1965-ig visszanyúló hóesés rétegeit lehet megfigyelni. "Számomra nem az volt a meglepetés, hogy ott nanoműanyagokat mutattunk ki, hanem az, hogy a magban mindenütt ott volt. Vagyis miközben a nanoműanyagot új szennyezőanyagnak tekintik, valójában már évtizedek óta ott van" - magyarázta Dusan Materic.

Az antarktiszi jég megdöbbentő mértékben szennyezett

A sarkvidéki jégben már korábban is találtak mikroműanyagokat. Materic csoportja viszont új módszereket fejlesztett ki a szennyezés észlelésére, így sikerült a sokkal kisebb nanorészecskéket is elemezniük. Korábbi kutatások már felvetették, hogy a gumiabroncsokból származó szennyezés az óceánba kerülő mikroműanyagok egyik fő forrása, az új kutatás pedig igazolta ezt. A tanulmány szerint a grönlandi jégben 13 nanogramm nanoműanyagot találtak milliliterenként, az antarktiszi jégben viszont négyszer többet. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tengeri jég kialakulása koncentrálja a részecskéket.

Grönlandon a nanoműanyagok fele polietilén volt, amelyet eldobható műanyagzacskókhoz és csomagolásokhoz használnak, negyede gumiabroncs-részecske volt, ötöde pedig polietilén-tereftalát (PET), amelyet palackok és ruházati cikkek készítéséhez használnak. Az antarktiszi jégben talált nanoműanyagok fele szintén polietilén volt, a második leggyakoribb műanyagrészecske pedig a polipropilén. A lakott területektől messze fekvő Antarktiszon nem találtak gumiabroncs-részecskéket.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a nanoműanyagoknak különböző káros hatásai vannak a szervezetre: a nanoműanyag az emberi szervezetben citotoxicitást (a sejtek mérgezését) és gyulladást is okozhat. Materic szerint a kutatásnak ebben a korai stádiumában még nem lehet komoly következtetéseket levonni, de az eddigi vizsgálatokból úgy tűnik, nagy problémával állunk szemben. Azt, hogy pontosan milyen naggyal, egyelőre nem lehet tudni.