A kullancsokkal kapcsolatban vannak olyan tények - és tévhitek - amikkel mindenkinek érdemes tisztában lenni.

A kullancsokkal kapcsolatban - főleg, a szezon beindultával - számos tévhit és félinformáció szokott szárnyra kapni, az alábbi összeállításunkkal ezek között szeretnénk egy kicsit rendet tenni.

Nem rovarok

Sokan tévesen rovarnak, sőt bogárnak hiszik őket, pedig egyik csoportba sem tartoznak. Ezek az apró vérszívók az ízeltlábúak törzsén belül a pókszabásúak osztályába és az atkák alosztályába tartoznak. Mivel a pókszabásúak, nekik is nyolc lábuk van, amiről egyébként könnyen fel is ismerhetőek. Ezen kívül paraziták is, mivel más élőlények véréből táplálkoznak - úgy mint a szúnyogok.

Mi vagyunk a táplálékuk

A közönséges kullancsok rendszerint az emlősök vérét szívják, de lárva korban megesik, hogy maradakból vagy hüllőkből táplálkoznak. Egykullancsélete során körülbelül két vagy három gazdaegyedet is "elfogyaszt".

Maga a kullancs nem veszélyes

Nem maga a kullancs okozza a betegségeket, hanem azok a baktériumok, vírusok, egysejtűek, amelyek az állat bélrednszerében élnek és amelyek a vérszívás során juthatnak a megtámadott szervezetbe. Ezek a kórokozók az emberek és az állatok számára is veszélyesek lehetnek. A több tucat kullancsfajtából egyébként csak néhány hordoz kórokozókat, és ezeknek sem minden egyede. Magyarán a kullancs jelenléte esetén sem kell azonnal betegségre gondolni.

Csípés helyett szúrás
Bár kullancscsípést szoktunk emlegetni, valójában nem is csípnek, hanem szúrak. Az állatoknak igen jól fejlett szájszervük van: míg a felső állkapcsuk, mint egy olló felhasítja a gazdaegyed bőrét, az alsó állkapcsukat betolják a szöveti sebbe. A vérszívás alatt egyfajta érzéstelenítőt juttat naka sebbe, így szúrásuk fájdalommentes, és nem is nagyon észlelhető. Távozásuk után azonban a seb bedagadhat, begyulladhat és fájdalmassá válhat.

Megdagadnak

Azok a kullancsok, amik már megszívták magukat vérrel, akár 200-szor akkora súlyúak is lehetnek, mint üres gyomrú fajtársaik. A bélrendszerük, ahová a kiszívott vér jut ugyanis meglehetősen rugalmas.

Nem a fáról támad

Még manapság is tartja magát az a tévhit, miszerint a kullancsok a fák lombjairól potyognak avagy ugrálnak le az áldozataikra, ez azonban nem így van. Ezek a vérszívók az aktív fejlődési szakaszukban az aljnövényezben, de legfeljebb másélf-két méteres magasságban élnek és várják az arra tévedő áldozataikat. Ha pedig valakire sikerül felkapaszkodniuk, keresnek is egy kappiláris eret, ahol megkezdhetik a vérszívást.

Hol keressük?

Az emberre, vagy állatra jutott kullancs észrevétlenül halad a bőrön, míg megtalálja magának a legkedvezőbb helyet a vérszíváshoz. Ezt a hely sokszor az áldozat hajában, fülei mögött, vagy például a végtagok tövének hajlataiban leli meg.

Ha időben megtaláljuk

Az egy napon belül megtalált és eltávolított kullancs valószínűleg még nem tudott fertőzést okozni, amenniyben az eltávolítása szakszerű volt, és testét nem nyomtuk meg az eltávolítás közben. Három nap vérszívás után viszont a fertőzésnek már nagyon nagy az esélye.

Nem kell csavargatni és krémezni

Igzai népi hiedelemnek számít, hogy a kullancs eltávolításának legjobb módszerei a krémezés és az állat csavargatása. Fontos tudni, hogy egyik sem jó út. A krémezéssel, olajozással gyakorlatilag csak nagyobb kárt okozhatunk, a kullancs ugyanis fuldoklás közben még több kórokozót juttathat a szervezetbe. Ugyanúgy nyomkodni, csavargatni sem szabad, vegyünk inkább egy hagyományos csipeszt ( vagy kullancseltávolító csipeszt) és azzal próbáljuk meg eltávolítani úgy, hogy a bőrhöz a lehető legközelebb fogjuk meg, majd óvatos, de határozott mozdulattal húzzuk ki. Különösen ügyejünk arra, hogy, a potroha ne nyomódjon meg, különben kórokozókat öklendezhet a sebbe.