A megjelenteket Görög Anita közművelődési referens köszöntötte, külön kiemelve Rosta Ferenc alpolgármestert, a képviselőtestület megjelent tagjait, Laczkóné dr. Szabó Klára díszpolgárt, a megemlékezésen közreműködő Kiskun Múzeum munkatársait és a diákokat, a megjelent oktatási intézmények igazgatóit, pedagógusait, diákjait, a pártok, a közművelődési intézmények és a sajtó képviselőit, városunk polgárait, fiataljait.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását az országgyűlés 2000. június 13-án elfogadta a 58/2000. számú határozata rendelte el. Ennek értelmében minden év november 25-én megemlékezünk a kommunizmus áldozatairól – mondta köszöntő beszédében Görög Anita.

A megemlékezés koszorúinak elhelyezését megelőzően Magony Ádám, a Kiskun Múzeum munkatársa, Rádi Olivér a Kiskunfélegyházi Szent Benedek Két Tanítási Nyelvű Technikum és Kis Izabella a Móra Ferenc Gimnázium diákjának „Vörös, fehér, zöld” című megemlékező műsorát hallhatták a megjelentek.

A diákok a megannyi meggyilkolt, vagy elhurcolt asszonyok és férfiak egyikeként idézték fel az irgalom nélküli megtorlás, a bosszú és félelemkeltés időszakát, amikor a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket, így haladva a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. A kommunizmus fekete könyve becslések és levéltári kutatások alapján körülbelül 100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát az egész világon.

Magony Ádám elsősorban azokról az eseményekről tett említést, mely városunk határain belül történtek.

– Nem véletlen, hogy ezen a napon éppen itt állunk, a vasútállomás előtti téren. Az itt látható emlékmű angyala három bajtársunk emlékét őrzi. Ők: dr. Návay Lajos, Csanád vármegye alispánja, a Magyar Országgyűlés képviselőházának elnöke, unokaöccse, Návay Iván, továbbá dr. Kiss Béla, Szentes város főjegyzője. Mindhárman itt haltak meg, kegyetlen körülmények között.
Návay Lajos egy név a listán. Elképzelni sem merjük, mennyi férfi, nő és gyermek esett áldozatul és hányan vannak olyanok, akikről a mai napig nincs tudomásunk. Száz év távolságában mi, a jelen emberei mit meríthetünk ebből? Mi a tanulság? Talán nincs is egyszerű válasz e kérdésre – egy biztos: két feladatot róttak ránk őseink. Először is jusson eszünkbe, hogy az emberi életnél értékesebb nem létezik a nagyvilágon. Tanuljunk az elmúlt korok eseményeiből, hibáiból, mert múlt nélkül nincs jelen, jelen nélkül nincs jövő. De mi a jelen? Mi vagyunk. Mi mindannyian. Minden félegyházi, magyarországi, európai és világi szív, amely egyként dobog. Másodsorban tartozunk halottjainknak azzal, hogy az év ezen időszakában rohanó mindennapjainkat félretéve mutatjuk meg a jövő generációjának elődeink, népünk veszteségeit. Kioltott életekre emlékezünk ma – mondta beszédében Magony Ádám.

A megemlékezés zárásaként a megjelentek elhelyezték tiszteletük koszorúit az emlékmű lábánál.