Az előadás a Vízmegőrző talajművelés a Duna-Tisza közén címet viselte és dr. Birkás Márta okleveles agrármérnök, a Földműveléstani Tanszék vezetője fejtette ki véleményét a témával kapcsolatban.

A Kiskunsági homokháthoz tartozó nyugati területek homoktalajai csekély termőképességűek, mely többek között a gyenge vízmegkötő képességének is tulajdonítható. Kiskunfélegyháza és térségének talaja szintén homokos. A homok azonban többféle lehet például megkötő képességét, szervesanyag tartalmát, a termékenységét, víztartó képességét illetően, de lehetne még sorolni tovább a különbözőségek okát. Ami viszont azonos bennük az az, hogy nagyon sérülékenyek, és kitettek az időjárási körülményeknek, kiváltképp azok a fajták, melyeknek a szervesanyag tartalmuk alacsony.

Az éghajlatváltozást szem előtt tartva összességében elmondható, hogy csökkent a csapadék mennyisége, ami a homoktalajon nagyon észrevehető. Viszont a téli csapadék több, amelyet érdemes tartalékolni, hogy a talajban maradjon. Napjainkban már egészen máshogy kell hozzáállni ehhez a feladathoz, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt. Egyrészt változtatnunk kellett a talaj mélységének a művelésén, másrészt az eszközeinket is le kellett cserélnünk. El kell gondolkodnunk azon is, hogy lezárjuk a talaj felszínét az aratást követően egy takaróréteggel, vagy úgy hagyjuk, mint száz évvel ezelőtt. A takarásnak is többféle lehetősége van. Ha van jó szecskázó a gazdaságban, akkor a kombájn végigmegy a földterületen és teríti a szecskázott tarló maradványt, így már kész is a védő „szalmakalap”, illetve a nyári esőzésekkor „esernyő”-ként funkcionál ez a talajzáró réteg. Ennek viszont a talajvédő hatása mellett van veszélye is: megjelennek a gyomok és nagyon sok vizet elpazarolnak. Mi tehát a jó megoldás?

Erre a kérdésre is megfelelő választ tudott nyújtani az előadó: - Ha megjelennek a gyomok, azokat ki kell irtani és ez az ún. elölt mulcs (ami valaha gyom volt) kiegészíti a talajvédő réteg hatását.

A másik fontos kérdés a homoktalaj tekintetében az, hogy milyen növény termesztése a leggazdaságosabb rajta. Sajnos nem túl sok azon növények repertoárja, ami a homoktalajon hosszú tenyészidejű lehet. A kukorica augusztus elején felsül, tehát nem igazán alkalmas. A napraforgó talán. Kalászosok lehetnek, de itt sem feltétlen a búza, hanem tritikálé és olyan - korábban nem is közkedvelt, közismert - kalászosok, melyeknek lehet használni a szalmáját. A szalmából szerves anyag lesz, a szerves anyagból pedig feltáródik a tápanyag. Amíg nem juttatjuk a talajba, addig pedig a talajvédő hatását fejti ki földünkön.

- Nagyon sok lehetőség van a talajunk nedvességtartalmának biztosítására azonkívül, hogy lehet öntözni is. Azonban azt ne veszítsük szem elől, hogy nem szabad pazarolnunk a vizet – szögezte le dr. Birkás Márta előadó.

A délutáni programra nagyon sok gazda érkezett a gazdakörökből és a szemléltető, alapos magyarázatnak köszönhetően minden bizonnyal sok termőföld tulajdonos elgondolkodik azon, hogy locsoljon-e, avagy felhasználja azt a plusz tudást, melyet megosztott dr. Birkás Márta az előadásával.