Ez alkalomból városvezetésünk nevében Csányi József polgármester látogatta meg otthonában és virágcsokorral, emléklappal köszöntötte fel. A szépkorú felesége, lánya és unokája társaságában fogadta a kedves vendéget és szívesen beszélt a régmúlt időkről, életének, pályafutásának történetéről, főbb állomásairól.

Lajos bácsi Disznóshorváton született, mely Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai járásban található. A helységet 1950. január 1-től Izsófalvának hívják. A családból egyedül Lajos bácsi volt, aki tovább tanult és egyetemet végzett. Testvérei bányász vájárképzőt végeztek, szakmunkások lettek. Hat testvéréből már sajnos csak ő és húga élnek. Bányászvidék lévén, ezen a tájegységen élők legfőbb bevételi forrása a vasércbánya volt. Nagyapja, édesapja és két öccse is bányász volt.

Lajos bácsi elemi iskoláit befejezve a Diósgyőri Gépgyárba került tanulónak és lakatos szakmát szerzett. Abban dolgozott tovább. 1951-ben kapta meg a szakmunkás bizonyítványt kitűnő eredménnyel. Jól keresett, mert nagyon gyorsan és pontosan végezte el a rábízott feladatokat. Ezért munkahelyén javasolták a továbbtanulását. Így került el egy soproni szakiskolába, ahol kiváló tanárok szárnyai alatt csiszolhatta tovább elméjét. Az iskolában szinte katonai fegyelem volt, rendkívüli szigorúsággal vették a kollégiumi életet is. Lajos bácsi azonban itt is megállta a helyét.

Az érettségi eredményei arra ösztönözték, hogy egyetemen tanuljon tovább, ahol végül gépészmérnöki diplomát szerzett. 1958-ban került Kiskunfélegyházára, az akkor még a Szíjjártó-féle Gépgyárba, mely a Lidl és a mostani szakmunkásképző iskola helyén működött. A gyárat 1962-ben összevonták a vegyipari gépgyárral és ezt követően vegyipari, élelmiszeripari berendezéseket gyártottak. Lajos bácsi szerszámszerkesztőként kezdett itt dolgozni, aztán normatechnológusként tevékenykedett. Később a vegyipari gépgyárhoz került, ahol tervezőmérnökként atomerőművi berendezéseket és élelmiszeripari berendezéseket tervezett.

A matematika mindig is a kedvence volt Lajos bácsinak. Sok diákot, technikust korrepetált, de segített a felkészülésben a vegyipari gépgyár levelező tagozatára járó dolgozóinak is. Miután felkérték az iskolaigazgatói posztra, nem szívesen, de igent mondott. Rövid idő alatt megszerette munkáját, melyet mindig pontosan és szeretettel végzett. Neki köszönhetően lett a gimnáziumból technikum.

Feleségével, aki egyébként csongrádi, Miskolcon ismerkedtek meg. Editke néni nagybátyja ott dolgozott a Diósgyőri Gépgyárban és egy vonaton történő közös utazás alatt lobbant szívük lángra. Kapcsolatuk olyannyira elmélyült, hogy 15 hónap múlva már össze is házasodtak. Ennek idén december 20-án lesz 64 éve. Azóta is harmóniában, meghitten töltik mindennapjaikat. Mindketten jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendenek. Mindez persze annak is köszönhető, hogy családtagjaik rendszeresen látogatják őket és segítenek mindenben, amiben kell.