Rozika néni mosolyogva invitálta be a kedves vendégeket, majd kicsit elpityeredve fogadta a virágcsokrot és Orbán Viktor miniszterelnökünk által aláírt emléklapot. Lánya, menye és unokája társaságában szívesen osztotta meg az eltelt 90 év történéseit vendégeivel. Volt ebben jó és rossz is egyaránt.

Rozika néni 1933. május 30-án született Kiskunfélegyházán. Szülei mezőgazdasági munkával foglalkoztak, a termelőszövetkezetek megalakulása után TSZ tagok lettek. Három gyermekük közül ma már csak Rozika néni él.
Rozika néninek egy leány gyermeke született, két unokája és ugyancsak kettő dédunokája van. Családja gyakran látogatja, nagy szeretettel veszik őt körül. A szépkorú asszony mindig háztartásbeliként dolgozott, férje pedig – aki sajnos két éve elhunyt - a mezőgazdaságban tevékenykedett.

Annak idején a Bugac-Alsómonostoron, egy tanyán alakították ki családi fészküket, ahol minden volt, de mindenből csak kevés, épp annyi, amennyi számukra elég volt. A csirkék, tyúkok, kacsák, libák és egyéb háztáji jószágok mellett Rozika néni a kertet is rendben tartotta amellett, hogy a háztartási teendőket is ellátta. Később, mikor már idősebb korba léptek, úgy döntöttek vesznek egy kis házat a városban. Így költöztek be a tanyáról egy házikóba, ahol nem sokáig laktak. Megbeszélték, hogy egy csendesebb helyen vásárolnak még kisebbet. Az új lakáson sokat kellett alakítgatni, mire végre olyan lett, amilyennek elképzelték. Több mint hatvan évig éltek együtt jóban-rosszban férjével, akit két évvel ezelőtt veszített el. Azóta egyedül él Rozika néni a kis házban, de napi teendőit a mai napig ellátja, takarít-mos-főz és még a piacra is kijár vásárolni. A kedves, mosolygós, az életet derűsen szemlélő asszony a szomszédjaival jó kapcsolatot ápol, még kártyázni is összejárnak.

Családjának tagjai pedig a hétköznapokból is ünnepnapot varázsolnak, mert rendszeresen látogatják, és amiben tudnak segítenek is Rozika néninek.