A 27 fős osztálylétszámból tizenhatan tudtak jelen lenni a vidám hangulatú találkozón. Sajnos már (akiről tudnak) 3 fő nem él, ketten pedig súlyos betegek.

Sok vidám történetet idéztek fel abból a hégy évből - de mindig visszatérő téma volt szeretett osztályfőnökük dr. Mezősi Károly, aki magyart és történelmet tanított. Emellett azonban minden órát Petőfi Sándor életének és halálának kutatásával, valamint Dienes Andrással történt vitáival kezdett. Nagyon-nagyon szerették Őt,és ezúttal is könnyes szemmel emlékeztek emlékeztek meg Róla, ugyanis harmadik évfolyam közepén (1963-ban) nevezték ki 14 múzeum igazgatójává Budapesten. Ezt követően az osztály új osztályfőnököt kapott.

- Sajnos az új osztályfőnökünk (Müller Teréz), akinek első tanítványai voltunk, nem igazán tudott az osztályunk életébe bekapcsolódni és ezt az érettségi banketten a Restiben látványosan bizonyította is... - mesélte a régmúlt időkről Mindszenti Lászlóné, aki fő szervezőként boldogan tekintett végig az összegyűlt vidám társaságon.

- A jelenlévők bizonyították, hogy a mi osztályunk a IV/C. - akik ugye az elit A-sok és B-sek után következtek mindig mindenben - úgy összekovácsolódott, hogy még ennyi év után is megtalálják a lehetőséget a találkozásra. Ez a mostani a tizenegyedik alkalom, hogy így összejöttünk - mondta büszkén MIndszentiné, aki azt is elárulta, hogy a jövőben már három évente szeretnének találkozni.

A kellemesen eltöltött idő, igazi örömünnep volt mindannyiuk számára. Boldogan osztották meg egymással életük egy-egy újabb epizódját és nagyokat nevettek, mint annak idején, mikor még cserfes nagylányok voltak.

Késő délután volt már, mikor átsétáltak az étteremből az Alsótemetőbe, ahol a szokásokhoz hűen koszorúikat és virágaikat elhelyezték osztályfőnökük végső nyughelyénél. Búcsúzáskor pedig a viszontlátás reményében öltelték át egymást.