A félelmetes vagy épp veszélyes helyszínek egyre több turistát vonzanak, pedig van olyan közülük, amit kifejezetten nehéz megközelíteni. Íme, öt különleges hangulatú és szokatlan látnivaló, amelyek egyértelműen nem a tipikus turistalátványosságok közé tartoznak.

Csontváz-tó, India

Csontváz-tóként ismert Roopkund egy glaciális tó, amely a jég felszínformáló munkájának eredménye 5029 méteres magasságban, India Uttarakhad nevű államában. A tó arról vált nevezetessé és egyben hírhedtté, hogy több száz emberi csontvázat találtak meg benne. A tóra és a maradványokra először 1942-ben bukkantak rá, amikor a jég olvadásnak indult és előbukkantak a csontok. A csontvázak eredetéről sok találgatás látott napvilágot. Az egyik elmélet szerint azoknak a japán katonáknak a maradványai, akik ezen a vidéken keltek át a II. világháború idején. Ez a teória azonban hamar megbukott, amikor kiderült, hogy a csontok sokkal régebbről származnak, mintegy 1200 éve kerültek a tóba. De a szakértők azt is lehetségesnek tartották, hogy járvány, vagy földcsuszamlás, esetleg rituális, tömeges öngyilkosság áldozatait találták meg.

A maradványok átfogó, tudományos vizsgálata csak 2004-ben kezdődött el, és ekkor szerzett tudomást világ a tó létezéséről. A National Geographic támogatásával európai és indiai kutatók mintákat vettek a tóban lévő maradványokból. Ezekből a vizsgálatokból kiderült, hogy a csontok sokkal régebbiek, mint azt korábban gondolták és az áldozatok koponyáján talált repedések alapján kiderült, hogy mindannyian a fejükre mért végzetes csapás következtében haltak meg. A sérüléseket egy tompa, gömbölyű tárgy okozta. A halálos ütés felülről érkezett. Az egyetlen elfogadható magyarázat a kutatók szerint arra, hogy ugyanolyan sérülések, ugyanazon a helyszínen és egyszerre értek több száz embert, az az, hogy egy pusztító jégeső következtében haltak meg.

Az 500-600 főből álló csoport tagjai zarándokok voltak akik éppen egy kultusz ünnepségre tartottak. A zarándokok mind ugyanarról a területről származtak, felbéreltek maguk mellé hordárokat, akik ismerték az utat és a magas hegyeken a zarándokok csomagjait vitték. Miközben a tó felé tartottak friss vízért, a viharfelhők megérkeztek, és mivel nem volt menedékük, a borzalmas jégeső valószínűleg az összes utazóval végzett. „Az egyetlen ésszerű magyarázat arra, ha ilyen sok ember szenved ennyire hasonló sérüléseket, hogy valami az égből potyogott alá” – magyarázta az egyik kutató. A jeges víz évszázadokon át megőrizte a testüket. Néhány csontvázon még hajat és ruházatot is találtak. A tó jeges vize valószínűleg megőrzi őket a következő évszázadokban is, hacsak nem tüntetik el a maradványokat a tolvajok. Amióta ugyanis a Csontváz-tó híre világszerte elterjedt, a helyi hatóságok arra lettek figyelmesek, hogy egyre több csont tűnik el a tóból, annak ellenére, hogy nagyon nehéz megközelíteni.

Kígyó-sziget, Brazília

A Brazíliához tartozó Ilha da Queimada Grande, vagyis a Kígyó-sziget az egyik legveszélyesebb mérges kígyó, az arany lándzsakígyó otthona. A halálos mérgű kígyók hatalmas számban élnek a lakatlan szigeten: a becslések szerint minden négyzetméterre 4-5 kígyó jut, de a szigetet vizsgáló Discovery Channel szerint ez a szám azért kissé túlzó, ők úgy számolnak, hogy minden négyzetméterre 1 kígyó jut. A brazil hatóságok úgy döntöttek, hogy teljesen elzárják a veszélyes szigetet az emberek elől, ahová csak speciális engedéllyel lehet belépni.

Az arany lándzsakígyó mérge megbénítja áldozatát. A megmart áldozatnál vérzékenység és szövetelhalás következik be és egy egy órán belül meghal. A viperafélék családjába tartozó arany lándzsakígyó az egyetlen kígyófaj a 43 hektáros szigeten és megtalálható annak minden pontján: a tengerparton, a fákon, a földön, a sziklákon, és még a szigeten álló világítótoronyban is, melyet brazil haditengerészet üzemeltet és egy automata vezérli, ám egykor még őre is volt. A területen egyébként rengeteg madár van, amik a kígyók fő táplálékát jelentik.

Patkányok temploma, India

Az Indiában található Karni Mata az egyik legfurcsább templom a világon. A templomban több mint 20.000 patkány él. A rágcsálókat a nagy számban betérő hívők valósággal imádják. Ezekhez a szentként tisztelt állatokhoz, amiket „kabbas”-nak neveznek rengetek ember utazik el távoli városokból, hogy tisztelegjenek előttük. A patkányok mindenütt ott vannak, a kilincseken, a polcokon, a lépcsőkön, a párkányokon, a rácsokon, és a korlátokon is. A legnagyobb óvatossággal közlekednek az idelátogatók, nehogy összetapossanak egy patkányt. Ha ez mégis megtörténik, a patkány haláláért felelős személynek drágán meg kell fizetnie, ugyanis aranyat kell adnia a patkány éltéért cserébe. Azért, hogy a patkányok biztonságban legyenek a ragadozó madaraktól és más állatoktól, drótokat és rácsokat helyeztek el a templom udvara körül. Papok és gondnokok laknak a templomban a családjukkal, hogy etessék a patkányokat és eltakarítsák az ürüléküket.

Igazi szerencsének tarják, ha egy patkány átszalad az ember lábán, különösen nagy szerencse ha a patkány fehér. A hívők gyakran esznek abból az ételből, és isznak abból a tejből, amiből már a patkányok is fogyasztottak, mert az ilyen ételeket áldottnak hiszik. A patkányok azonban különböző betegségekben szenvednek, többek közt gyomor-rendellenességben és cukorbetegségben, ami a nekik adott rengeteg édességnek és tejnek köszönhető. Szinte minden évben járványok tizedelik meg az itt élő populációt, azonban számuk nagyon gyorsan visszanő eredeti méretére.

Pokol kapuja, Türkmenisztán

A türkmenisztáni Derweze falu közelében, a Kara kum-sivatagban található lángoló kráter, amely a “Pokol kapujaként” ismert, nem természetes képződmény, hanem földgáz feltárás során bekövetkezett baleset miatt jött létre. Derweze környéke földgázban gazdag. Egy 1971-es fúrás során szovjet geológusok egy földgázzal teli barlangot tártak fel. Fúrásba kezdtek a területen, ám a fúrótorony alatt beomlott a föld, és a helyén egy mély kráter keletkezett. A mérgező gázkibocsátás megelőzése érdekében a geológusok úgy döntöttek, hogy a földgázt meggyújtják, remélve, hogy a tűz égése során néhány napon, maximum néhány héten belül elemészti a barlangban található összes földgázt, majd kialszik. A földgáz azonban még mindig ég és földgázmező hatalmas mérete miatt, nem lehet tudni, hogy még meddig fog lángolni a “Pokol kapuja“. A 70 méter széles és 30 méter mély kráter szélén közel 90°C fokos, mélyén 400°C fokos forróság van.

Babák-szigete, Mexikó

A Babák-szigete (spanyolul Isla de las muñecas) egy bizarr turistalátványosság Mexikóváros Xochimilco kerületében. A sziget hírnevét egy Julián Santa Ana Barrera nevű különös alaknak köszönheti, aki a 20. század második felében, körülbelül 50 évig élt itt. A kis sziget fáira játékbabák sokaságát akasztotta fel babonából. A babákat azután kezdet el gyűjteni és felakasztani, miután egy fiatal lány belefulladt az egyik közeli csatornába és állítása szerint ezután különös hangokat, jajgatásokat és léptek zaját hallotta. A sziget lakójának halála után a területre egyre többen és többen érkeztek és az ő példáját követve babákat helyeztek el a sziget minden pontján. Mára gyakorlatilag a sziget összes fájáról, bokráról és arra alkalmas felületéről fürtökben lógnak a babák. A sziget sokak szerint a világ leghátborzongatóbb hangulatú helye.