Bem József 1794. március 14-én született Tarnówban, Lengyelország osztrák fennhatóságú részén, egy birtokos nemesi családból. A krakkói tüzériskola hallgatója volt, 1811-ben főhadnagyként került a lovastüzérekhez. Részt vett Napóleon 1812-es orosz hadjáratában, s a gdanski erőd védelmének irányításával tűnt ki. Később Sándor cár lengyel hadsereget szervezett, s Bem a varsói tüzériskola tanára lett, rakétákkal is kísérletezett. A Lukasinski- összeesküvés résztvevőjeként azonban 1822-ben letartóztatták, egy évet kapott, később büntetőszolgálatra került. 1826-ban megvált a hadseregtől, műszaki és természettudományt tanult, majd csatlakozott az 1830-31-es lengyel felkeléshez. 1831. április 10-én az iganei, majd május 26-án az osztrolenkai csatában tüzérparancsnokként járult hozzá a győzelemhez. E sikereiért dandártábornok lett, s nevét Európa-szerte megismerték. (Petőfi Sándor 18 évvel később Osztrolenka véres csillagának nevezte.)

Bem kiváló hadvezéri és szervező tehetségének, erélyének, gazdag tapasztalatainak és demokratikus stílusának köszönhette győzelmeit. Taktikája a tüzérség erőteljes alkalmazásán s a csapatok gyors, éjjeli mozgatásán alapult, meglepve ezzel az ellenfelet, váratlan rajtaütései sokszor legyőzték az ellenség túlerejét. Sokat tett a nemzetiségi békéért, magyarok, románok, szászok együttműködéséért - bár ebben nem sok sikert ért el. Magyarul nem tudott, németül is rosszul, főleg franciául értette meg magát. Petőfivel, segédtisztjével, bensőséges viszonyt ápolt, nagyra becsülte tehetségét és forradalmi felfogását. Vonzalmuk kölcsönös volt, a költő így írt: "Mi ne győznénk? Hisz Bem a vezérünk". Győzelmei után kitüntetéseket, előléptetéseket és dupla ellátmányt osztott, katonái rajongtak érte.