Latin neve: Helianthus - tuberosus

A csicsóka az őszirózsafélék családjába tartozik, gumós évelő gyógynövény.
A napraforgóval közeli rokonságban áll. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kisebbek és jóval később, augusztus elején nyílnak. A növény szára a napraforgóénál vékonyabb, és magasabb, akár 3 m magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják.
Gumói nem közvetlenül a tövön, hanem 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható.
A csicsóka a nyirkos, üde talajokat kedveli, ahol a talajvíz szintje fél méternél mélyebben van, de a leggyengébb talajokon is megél. Megterem a sekély termőrétegű, kötött, sőt a futóhomok talajú területeken is. Első ültetése úgy történik, mint a burgonyáé. Gumója a fagy iránt érzéketlen, ezért ősszel nem szedik ki, hanem egyszerre csak annyit, amennyi pár napi felhasználásra elégséges. Éghajlat és talaj iránt csekély igényű. Az egyszer elvetett csicsóka szinte kiirthatatlan, ezért vetésforgón kívül termelik.

Felhasználása
A csicsóka fontos diabetikus alapanyag lehet, íze is hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb. Cukorbetegek számára ideális táplálék, mert a burgonyánál 5-6-szor nagyobb a rosttartalma és gátolja az egyéb szénhidrátok és hizlaló tápanyagok felszívódását, fokozza a jóllakottság érzést és meggátolja a székrekedés kialakulását.

Vitamintartalma
Kedvező biológiai adottságait fokozza a benne lévő kálium, kalcium, magnézium, foszfor, cink, ásványianyag-tartalma, a béta-karotin, B1, B2 vitamin, niacin, C-vitamin tartalma.
Fontos megemlíteni aminósav tartalmát (lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofát, aszparagin).
Guműi főleg inulint tartalmaz, keményítőt csak csekély mennyiségben.

Fogyasztása
Ezt a nálunk méltánytalanul mellőzött gumós zöldséget a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran libamáj, szarvasgomba, homár, nemes tengeri halak, fésűkagyló és más drága ételek társaságában tálalják.
Csak fantázia kérdése, mert szinte minden alapanyagunkkal harmonizál. Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban, párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat, kifacsart levéből kitűnő turmixital készíthető – naranccsal, citrommal, mézzel, almával, de köretként csicsókalepényt készítenek, és kelbimbóhoz, csirkéhez adják.

Gyógyhatása
A csicsóka fő hatóanyaga az inulin növényi rostanyag, amely képessé teszi a szervezetet arra, hogy öngyógyító tevékenységének maximumát érje el. A leggazdagabb inulinforrás eddigi ismereteink szerint. Az inulin vízben oldódó nagyméretű rost, amely a bélben sértetlen marad, s így magához vonzza a jó baktériumokat a táplálkozásra. A káros bélflóra tagjai számára viszont az inulin a szaporodást és táplálkozást illetően közömbös.
Kiváltképp jó hatással van a gyermekkori élelmiszer-allergiákra, a szív- és érrendszeri betegségekre, koleszterin- és trigliceridcsökkentő hatása van, csökkenti a vér húgysav szintjét.