Latin neve: Castanea sativa

A gesztenyefa már önmagában is rendkívül érdekes növény, hiszen az egyik leghosszabb életű fa. Kőszeg környékén például 600-700 éves példányok is fellelhetők. Mivel hosszú életű, a fejlődést sem kapkodja el: öt-tízévesen virágzik először, de az sem ritka, hogy húszévesen hoz először termést.

A római legionáriusok annyira nagy becsben tartották, hogy mindenhova magukkal vitték: úgy tartották, hogy az ember számára azokon a tájakon vannak megfelelő életfeltételek, ahol megél a gesztenye. A történelem folyamán sok éhínség idején jelentett táplálékforrást az éhezőknek.

A szelídgesztenye rengeteg szénhidrátot, olajat, zsírt és fehérjét tartalmaz. Különösen gazdag B1-, B2-, B6-, C- és E-vitaminban. A nyomelemek közül vas, cink, mangán és réz található benne jelentősebb mennyiségben. Különösen a szív- és érrendszer egészségét védi. A legjobb minőségű, a maróni olyan fajtákon terem, amelyeket arra nemesítettek, hogy kupacsukban egyetlen nagy makkot növesszenek. Ezt frissen sütve, főzve vagy pürének fogyasztják. Nemcsak desszertekhez, hanem pástétomok, előételek, mártások, párolt köretek készítéséhez is kiváló.

Kevesen tudják, hogy Korzikán a Pietra sör alapanyaga, de a francia sziget híres a szárított gesztenye pörkölésével, majd megőrlésével készült gesztenyelisztjéről is, amivel levest készítenek. Az olasz Piemont tartományban gesztenyelisztből készül a helyi gnocchi.
Emellett nagyon jól illik vadhúsokhoz és különböző káposztás ételekhez, míg megfőzve a burgonyaköretet helyettesítheti.